Épületbiológia
Az épületbiológia 1987 – 1992. között Németországban kidolgozott módszer, az épület emberre gyakorolt hatásainak vizsgálatára (épületbiológiai standard: MASE 2008.). Többek között vizsgálja az elektromos-, rádióaktív- és földsugárzást, a kémiai valamint a biológiai mérgek jelenlétét. Ezeket a szervezetre káros hatású körülményeket három kategóriára osztották, A; B és C jelöléssel.
- “A” kategória: Elektroszmog, földsugárzás, radioaktivitás
- “B” kategória: Mérgek, szennyező anyagok
- “C” kategória: Penész, gombák, baktériumok, egyéb allergének.
Ezek a szennyezések származhatnak természeti környezeti hatásokból, mint például a földkéreg elektromos aktivitása, vízerek töltésváltozása, a talajt alkotó anyagok rádióaktív sugárzása…
Származhatnak nem természeti környezeti hatásikból, mit a távvezetékek, adótornyok, hulladéklerakók…
Lehet a forrásuk az épület építéséhez és berendezéséhez felhasznált anyagokból, minta sugárzó anyagokat tartalmazó kohósalak, pernye amelyek gyakori alapanyagok, vagy a kémiai anyagok kipárolgásából, mit a PVC, festékek…
Végül az épület használatából származó káros hatások, mint az elektromos és mágneses berendezések, gépészeti rendszerek, hibás energetika, vagy szerkezeti kialakítás miatt keletkező penész és gomba…
A káros hatások egy része nem kiküszöbölhető, de odafigyeléssel, tervezéssel csökkenthető. Más része a megfelelő rendszerek és anyagok használatával megelőzhető.
A használati hatások csökkentésére a környezet tudatos életmód már ad némi megoldást, hiszen minél kevesebb szükségtelen berendezést használunk, vagy a nélkülözhetetleneket is csak a szükséges mértékben vesszük igénybe, annál kevesebb káros hatás ér bennünket. Erre a legkézenfekvőbb példa a mobiltöltő, amit ha kihúzunk használat után, nem csak az áram számla lesz kevesebb, hanem kiiktattunk egy elektroszmogot generáló eszközt.
Az épületek épületbiológiai állapotát diagnosztikai eszközökkel lehet felmérni, amihez az erre szakosodott cégek tudnak segítséget nyújtani.
Legutóbbi hozzászólások